Érszűkület előfordulásának gyakorisága és kilátásai

ÉRSZŰKÜLET: Évi több mint tízezer végtag amputáció Magyarországon.

Az orvostudomány mai állása szerint nem lehet meggyógyítani az érelmeszesedésben szenvedő betegeket. Bár  Európában dobogós helyen szerepel Magyarország a szív- és érrendszeri megbetegedések statisztikájában, ami évek óta közismert, sok helyütt publikált tény –  2007-ben 66 547, 2008-ban 64 749,  áldozatot követelt ez a betegségcsoport -.  Mintha állni látszana az idő a tudatos életmód népszerűsítésének és gyakorlásának területén. Változatlanul minden második ember túlsúlyos vagy éppen elhízott, dohányzik, keveset mozog, kiegyensúlyozatlanul táplálkozik, tartós stressz alatt él, és  ennek köszönhetően átlagosan évi 31,7 doboz gyógyszert elfogyaszt. Mintha nem akarnánk tudomást venni arról, hogy egy betegséget megelőzni lényegesen egyszerűbb, mint később szembesülni annak jelenlétével. Hazánkban a perifériás érbetegség (az általános érelmeszesedés egyik megjelenési formája) közismert nevén érszűkület népbetegségnek tekinthető. E betegségben az erek beszűkülése leginkább az alsó végtag ereiben lép fel; az orvostudomány jelen álláspontja szerint gyógyítani nem lehet. . A betegek 80 százalékánál  lehetséges a folyamat előrehaladásának lassítása. Sajnos a számok itt is riasztóak: jelenleg Magyarországon egy kezelt érszűkületes betegre 4 tünetmentes érbeteg jut. Felismerés és kezelés nélkül a betegek közel egyharmada öt éven belül meghal. Évente pedig 10-12 ezer amputáció történik.   Érsebészeti módszerekkel az esetek 20 százalékában  állapotjavulás érhető el, de a műtéti megoldás időleges állapotjavulást eredményezhet, sajnos a folyamat nem áll le, a műtéti hegesedésnél az érfalon szövetvastagodás jelentkezik, ami hamarosan újabb szűküléshez vezet, nem beszélve a műtéti kockázatokról. Bizonyos esetekben, mint az akut érelzáródás, szükséges az azonnali sebészeti beavatkozás, mert ilyen esetben vérrög sodródik a szűkületbe, és rendkívül gyors szövetelhalást eredményez. A helyétől nagymértékben függ, hogy megmenthető-e a beteg.

Érműtét csak időleges megoldást hoz.

Az állapotjavulás csak időleges, és az érsebészet is csak a műthető nagyságú ereket tudja pótolni, kicserélni, de a hajszálerek elváltozásaival nem tud eredményesen foglalkozni. Ebből következik, hogy ilyenkor az egyik legtragikusabb állapot következik be: amputálni kell a megbetegedett végtagot. Érműtétekre hazánkban átlagosan csak 20%-ban kerül sor tekintettel arra, hogy számos esetben a beteg károsodott érrendszere, ill. általános állapota még, vagy már nem teszi lehetővé a műtéti kezelést. Így 70-80% -nál kizárólag más, nem műtéti módszerek jöhetnek szóba, amelyek fizikoterápiás módszerekkel fokozzák a vérkeringést. Ilyen a gyógytorna, a balneoterápia, a szénsavfürdő, és a legújabb terápiás lehetőségek: a  BEMER TERÁPIA . Irodalmi adatok alapján a Fontaine II. a, II.b stádiumban nem egyértelműek a műtéti eljárások előnyei . Érthető tehát a nagyobb  érdeklődés a nem invazív (a testbe nem behatoló), de eredményes eljárások iránt, mint a  BEMER TERÁPIA.